Cikkek

Amíg a spanyol és az olasz konyha szinte nyitott könyv előttünk, addig a kontinens szélén megbúvó portugálok gasztronómiájáról jóval kevesebbet tudunk.

A portugál konyha legmeghatározóbb eleme a tenger, a maga kincseivel és a hajókon rajta érkező újvilági alapanyagokkal. Ezek összessége határozza meg - immár fél évezrede - a helyi konyhát.

Sokszor, kényelmesen

A portugálok szeretnek enni és a módját is szeretik megadni. Alapjáratban minimum ötször étkeznek egy nap, de a hatszori étkezés sem számít errefelé ritkának. Ilyenkor sem csak úgy bekapnak egy falatot, hanem társaságban, családi körben költik el a tartalmas ebédeket, vacsorákat, amelyek sokszor hosszú órákon át tartó beszélgetésbe torkollanak, de a munkahelyi étkezéseket sem zavarják le egy órán belül, ha nem muszáj.

A napi étkezések sora a nem túl bőséges reggelivel indul, mediterrán módra, kávéval és péksüteménnyel, majd tíz körül egy ehhez hasonló kör következik, ezt követi egy tartalmas ebéd, munkában vagy munkából menet egy könnyed uzsonnával hangolnak a családi vacsorára, ami előtt nem is árt néhány falatot bekapni, mivel – szintén a mediterrán lét jegyében – későn, olykor csak kilenckor veszi kezdetét.

A portugál konyha alappillérei

A portugál konyha alapját – az Újvilágból érkező alapanyagok előtti idők óta – a tenger adományai uralják, az óceán kínálta ezernyi kincs, a parttól távolabbi vidékeken inkább a sertéshúsra, bárányra alapulnak a hagyományos ételek, amelyeknek jelentős részét képezik az egytálételek, illetve a faszénen sütött fogások. A portugálok – meglepő módon – leveses nép, a sopa do dia, azaz a napi leves szinte minden kifőzdében megtalálható. Kedvencük a Caldo verde, azaz a zöld leves, amelynek legfontosabb alapanyaga a couve galega, ami leginkább a karalábélevélhez hasonlítható helyi zöldség.

A portugál konyha azonban egyértelműen a sózott, szárított tőkehalra, a Bacalhau-ra alapul, olyannyira, hogy ahol nagyobb portugál kolónia jelenik meg, ott szinte biztosan találni erre az alapanyagra szakosodott boltot. A matrózkosztnak induló, ma már nemzeti eledelnek számító sózott tőkehalból egy igazi portugál háziasszony állítólag az év minden napján mást és mást tud elkészíteni, a többszáz recept közül a legismertebb a Bacalhau a Bras. A tőkehal mellett a szardínia, a kardhal, a tengeri herkentyűk és a makréla is gyakran terítékre kerül.

Portugál desszertek

Portugália lakói meglehetősen édesszájúak, a cukrászat itt virágzik, számos izgalmas desszertjük több kultúra összefonódásának eredménye, hiszen nem csak amerikai hatás érte a portugál gasztronómiát, hanem az arab jelenlét nyomaira is könnyen rábukkanhatunk, főleg, ha a desszertekre tekintünk. A portugál édességek között számtalan mandulás, fügés, pisztáciás csodát találni.

Legismertebb édességük a Pastel de nata, amely a lisszaboni Belém torony tövében született. A helyi kis cukrászdában alkották meg az azóta világhírűvé vált tésztakosárkát, amelyben sárgakrém kerül. A falatnyi desszert az egyszerűsége ellenére, vagy pont ezért lett oly népszerű, hogy ma már szinte jelképévé vált a portugál konyhának.

A fahéjas rizspuding ugyancsak kedvelt errefelé, az Arroz doce Srí Lanka felfedezését követően, a fahéj érkezte után született, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

Portói

Portugáliában a borokat szintén nagyon kedvelik, már időszámításunk előtti második évezredben foglalkoztak szőlészettel, készítettek borokat. Ennek a múltnak, a csorbítatlan napfénynek és a leleményes angoloknak – akik a bort párlatokkal javították fel - köszönhetően született meg a portói, amely nélkül ma már elképzelhetetlen egy portugáliai gasztrokaland.