„Koszold össze a kezed!” – Interjú Borbás Marcsival a kert közösségépítő erejéről

Borbás Marcsi neve mára egyet jelent a hiteles, természetközeli magyar gasztronómiával. Láttuk őt tévében, könyvborítón, piacokon és vidéki portákon – mindig szenvedéllyel mesél ételről, kultúráról, emberekről. Mostanában új szerepben áll elénk: kertmuskétásként. Az interjúra is a kertjéből érkezett, ahol ma már legalább annyi időt tölt, mint a kamerák előtt. – Takács Éva írása.

2026. május 12. 10:47 - szerző: Good Food - Takács Éva

CÍMKÉK: borbás marcsi főzés good food gyógynövények interjú kert kertészet kertészkedés kozmetikum recept

A kép csak illusztráció.

Interjú Borbás Marcsival

Takács Éva: Mesélnél a kertmuskétásokról? Hogy jött az ötlet?

Borbás Marcsi: A kertmuskétások története sorsszerű találkozásokkal kezdődött. A „kalapos kertész” Kosztka Ernőnek, a határtalan kreativitással megáldott McMenemy Márknak, Szomoru Miklósnak és nekem egyszerűen találkoznunk kellett. Már az első pillanattól egy hullámhosszon voltunk, azt gondolom, hogy ez ritka, különleges és nagyon értékes dolog. Adódott is hamar a kérdés: ha ennyire jól működünk együtt, miért ne lehetne ebből valami több? Egyik ötlet szülte a másikat: először előadás-sorozaton gondolkodtunk, de aztán Ernő előállt azzal, hogy „csináljunk inkább egy fesztivált”. Bevallom, kicsit kétségbe is estem: mikor, hogyan, minek még egy projekt, mikor már így is alig van szabadidőm? De végül a csapat a vállára vette a szervezés oroszlánrészét, és elindult valami, amire magunk sem számítottunk. Megszületett az első Kertfesztivál, ahol azonnal éreztük, hogy erre tényleg szükség van.

T. É.: Megtapasztaltátok a kert közösségformáló erejét?

B. M.: Abszolút. Én nemcsak hiszek benne, hanem látom is. A kert a béke és az összetartozás helye. A Kertfesztivál három napja alatt szinte tapintható volt az a különleges légkör, amit a kert és mi, akik ezt az ügyet képviseljük, sugárzott. Az emberek nyitott szívvel fordultak egymás felé, érdeklődve, őszintén. Nem volt feszültség, nem volt véleményharc – csak kíváncsiság és elfogadás. Sokan mondják, hogy ez azért volt, mert mi négyen ilyen békések vagyunk. Biztos ez is benne van, de azt hiszem, több is történt. Ma nagyon sokan vágynak arra, hogy olyan közösség részesei lehessenek, ahol valódi figyelmet kapnak. Ahol nem kell félni attól, hogy valamiért bántják őket. A kert és a kert köré szerveződő közösség pontosan ezt tudja adni.

T. É.: Olyan lett az első Kertfesztivál, amilyennek elképzeltétek?

B. M.: Az idei első alkalom számomra leginkább egy visszaigazolás volt: jó úton járunk, amiről nem szabad letérnünk. Óriási volt az érdeklődés, minden programunk telt házas volt, és ami talán még fontosabb, az emberek mosolyogva, nyugodtan, békességgel a szemükben sétáltak egyik sátrunktól a másikig. A visszajelzések alapján az is kiderült, hogy hatalmas információéhség van a témában. Az emberek nem akarnak több mérget, nem akarnak több vegyszert, azonban nem tudják, hogyan kezdjenek bele valami másba. A mi rendezvényünk biztonságot adott nekik: itt lehetett kérdezni, tapasztalatot cserélni, kipróbálni.

T. É.: A programokat, előadókat elnézve úgy tűnik, hogy holisztikus szemlélettel közelítetek a kert fogalma felé.

B. M.: Pontosan. A fesztiválunkat tudatosan építettük úgy, hogy ne csak kertészeti tanácsokat adjunk, hanem a kerttel való kapcsolatot több szinten is körbejárjuk. Az előadóink (kertészmérnökök, gyakorlati szakemberek vagy olyan tapasztalatból tanulók, mint jómagam) mind a természettel való együttműködésben hisznek. Az a célunk, hogy megtanuljunk újra együtt élni a természettel, és ehhez bizony ismerni kell azokat az új – és hangsúlyozom, nem káros! – eszközöket, amelyek ezt lehetővé teszik. Aki eljött, úgy ment haza, hogy érezte, nincs egyedül, és nem is kell mindent magának kitalálnia.

T. É.: Mit gondolsz, a klímaváltozás hogyan hat a kertre, a kertészkedésre, egyáltalán a természethez való viszonyunkhoz?

B. M.: Azt, hogy ez az egyik legégetőbb kérdés ma. Olyan gyors változások zajlanak, hogy nemcsak mi, kertszeretők, de maga a természet sem tud ezzel lépést tartani. Ma már nem lehet úgy kertészkedni, mint húsz éve. Talajtakarás nélkül például nem tudsz fenntarthatóan zöldséget termelni. Egyrészt a vízellátás miatt, másrészt a hőmérséklet-ingadozás és a gyökerek védelme miatt sem. Azok, akik ezzel foglalkoznak, kénytelenek folyamatosan tanulni: én például idén fedeztem fel a víztározó tömlőket, amik csepegtetve, hat-nyolc óra alatt juttatják a vizet közvetlenül a gyökerekhez. Ezzel rengeteg vizet meg lehet spórolni. De fejleszteni kell a biológiai védekezéssel kapcsolatos tudást is, mert ma már nem azok a kártevők vannak, mint akár 20-30 évvel ezelőtt, így más módon is lehet tőlük megvédeni a termést. Ezeket az információkat össze kell gyűjteni és továbbadni, hogy fel tudjuk venni a versenyt a klímaváltozás hatásaival.

T. É.: Te hogy lettél kertszerető?

B. M.: Vidéken nőttem fel, ahol nagyban gazdálkodtunk, így gyerekként úgy éreztem, nekem ebből örökre elegem lett. Aztán jött a Főtér, majd a Gasztroangyal, és miközben bejártuk az országot, valami mélyen, belül elkezdett mocorogni bennem ezzel kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy csodálkozva nézek és irigykedem minden konyhakertre, a gyümölcsfákra, a földből kihúzott sárgarépára. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy én is szeretnék egy kertet. Most már több mint hét éve, hogy elkezdtem kertészkedni az Őrségben: néhány magaságyással indult, de aztán nem volt megállás...

T. É.: Mennyi időt töltesz ott?

B. M.: Minden szabadidőmet a kertben töltöm. Egy ekkora kertet máshogy nem is lehet fenntartani. Hetente minimum két teljes napot ott vagyok, de igazából minden reggel, minden este kimegyek, ez a napi rutinom természetes része.

T. É.: Akad segítséged a kert gondozásában?

B. M: Természetesen nem egyedül csinálom az egészet. Józsi bácsitól, aki egy gyümölcs-biokertész, rengeteget tanulok. Illetve, ha nagyon nagy munka van, akkor segít pár fiatal fiú. De például a szombathelyi kertészettel is együtt dolgozunk a nagyobb metszések idején. A napi, mindennapi munka viszont az enyém, számomra ez feltöltődés, kikapcsolódás. A kezem is mindig földes, mivel kesztyű nélkül dolgozom. Mottóm, hogy „Koszold össze a kezed!”, mert ez az egészség kulcsa.

T. É.: A kertben termő friss zöldségek és gyümölcsök segítenek a gasztronómiai kreativitásod kibontakoztatásában?

B. M: Ó, abszolút! A kert diktál. Tavasztól őszig azt esszük, amit a föld ad: a spárgától a padlizsánig, a retektől a cékláig. A teljes szezon alatt önellátók vagyunk zöldségből, és amit nem tudunk megenni, azt tartósítom, lefagyasztom vagy elajándékozom.

T. É.: Mondasz pár példát, hogyan használod fel a kertedben termelt zöldségeket?

B. M: Padlizsánból például tonnaszám terem. Ami nem fogy el, azt megsütöm, a belsejét kikaparom, porciózva lefagyasztom, és aztán télen mindig friss padlizsánkrémet készítek belőle. Aztán ott van a tök, a cukkini, a paradicsom, az édesburgonya, a répa, a paszternák, mindenből főzök valamit, és igen, ez mind inspirál. A sok zöldségnek hála könnyebb megtanulni újra egyszerűen, mégis izgalmasan főzni.

T. É.: Várható ezekből a kreatív új receptekből szakácskönyv is valamikor?

B. M: Most már tényleg! Háromszor nekifutottam, de mindig közbejött valami. De most már annyi fotó, recept, ötlet van, hogy nem halogathatom tovább. Egy zöldséghangsúlyos, kertre épülő receptkönyv készül, és ha minden jól megy, jövőre várható. Remélem, inspirálni fog másokat is.

T. É.: És mire számíthatunk a kertmuskétások háza táján?

B. M: A következő Kertfesztivál már szervezés alatt. A helyszín marad, Pilisvörösvár tökéletes volt. Tanultunk az első alkalomból, szeretnénk még jobbá tenni. Rengeteg magyar szabadalom, új módszer és elkötelezett szakember lesz ott, és persze a sok-sok kertszerető. Ennél nem is kell több.

„Mindenki a kertért, a KERT MINDENKIÉRT”

A 2025-ben Pilisvörösváron megrendezett első Kertfesztivál a természet szeretetét, a fenntartható kertészkedést és a közösségi élményt állította fókuszba. A Kertmuskétások (Borbás Marcsi, Kosztka Ernő, Szomoru Miklós és McMenemy Márk) kezdeményezésére létrejött háromnapos rendezvény célja az volt, hogy szakmai előadásokkal, workshopokkal és kiállításokkal inspirálja a látogatókat: a kert mindenkié, és a jövő kulcsa is lehet. A kert iránt érdeklődőket 2026-ban is várják majd a szervezők.

Névjegy:

Borbás Marcsi a magyar gasztrokultúra egyik legmeghatározóbb alakja, aki műsoraiban és könyveiben szenvedéllyel közvetíti a hagyományos konyha értékeit. A Gasztroangyal című sorozatban országjáró missziót vállalt, hogy megmutassa a helyi alapanyagokat és a kézműves kincseket. Egy ideje minden szabadidejét a kertnek szenteli. Több sikeres szakácskönyv szerzője, és újabban az országúti kerékpározás elkötelezett híve.

A kert ereje kozmetikumokban

Marcsi ötvenéves koráig egyáltalán nem használt kozmetikumokat, de mivel régóta foglalkozott a növények hatóanyagaival, arra gondolt, hogy ha belülről gyógyítanak, kívülről is kell, hogy tudják ezt. Így született az Egy kozmetikumcsalád – nyírfavízzel, paradicsommag-olajjal, szilvamagolajjal. Ősszel érkezik a következő generáció: olyan termékek, amelyek nemcsak ápolnak, hanem a mikrobiomra is jótékonyan hatnak.