Receptfeltöltés
Kakukkfű, nem csak lepra ellen
2018.02.04.
Kakukkfű, nem csak lepra ellen
Szerző: Wessely Márta

A konyhánk kedvelt fűszere a kakukkfű, amelyről kevesen tudják, hogy az egyik legrégebben ismert és használ gyógynövényünk. Az egyiptomiak, görögök és rómaiak által is kedvelt kakukkfűhöz – valódi, jótékony hatása mellett - számtalan babona is fűződik.

Kakukkfű a történelemben: mítoszok, legendák, gyógyítók

A megkapó illatú fűszernövényt, erős fertőtlenítő hatása miatt az ókori egyiptomiak előszeretettel használták a mumifikálás során, a rómaiak kakukkfüves fürdőt vettek, hogy erősítsék magukat, megacélozzák izmaikat. Természetesen ezt a szokást is a görögöktől vették át, akiknél a kakukkfű fontos jelképnek számított, egyrészt a barátságot szimbolizálta, másrészt a vitézséget. Éppen ezért a harcba induló görög katonák ruhájára gyakorta hímeztek kakukkfű leveleket, ágakat. A görög templomokban kakukkfű-füsttel áldoztak az isteneknek.

A rómaiak azonban már nem csak fürödtek a kakukkfűben (a császárok rendszeresen vettek kakukkfüves fürdőt, mivel hitték, hogy hatásos a mérgezés ellen), hanem arra is rájöttek, hogy a gyógynövénynek kulináris jelentősége is van: nagyon jól muzsikál a különféle sajtokkal és a magasabb alkoholtartalmú italokat jól lehet ízesíteni vele.

A kakukkfű azonban még a középkorban is inkább gyógyító hatásával vívta ki az elismerést, illetve ekkor még mindig tartotta magát az a nézet, hogy a harcosokat megvédelmezi a velük lévő kakukkfűág, bátorságot önt beléjük, s ha mégis veszni kell, akkor segíti őket átlépni a túlvilágba.

A kakukkfüvet évszázadokon át alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, emésztés serkentésére. Nagyobb járványok idején – akárcsak az ókorban – fürdőt vettek belőle, bedörzsölték vele magukat és a lakóhelyüket kakukkfűvel füstölték.

A középkor legnagyobb gyógynövényszakértője, a polihisztor Hildegrad von Bingen is őszintén hitt a kakukkfűben. A több kolostor alapítójaként számon tartott zeneszerző apátnő számos könyvet szentelt a gyógynövényeknek és a kolostori gyógyítás módszertanának. Hildegard szerint is nagyon hasznos gyógynövény a kakukkfű, amellyel számtalan betegség kezelhető, többek között a lepra és a bénulás. Abban ugyan nem lehetünk biztosak, hogy a kakukkfű önmagában elegendő volt ezeknek a gyógyítására, de annyi bizonyos, hogy az egészségünknek kedvez, ha a kedvenc gyümölcsteánkba, gyógyteánkba rendszeresen teszünk egy-két teáskanálnyi szárított kakukkfüvet.

Nicholas Culpepper angol botanikus és orvos a rémálmokkal küszködő páciensei számára javasolta, hogy kakukkfűvel töltött párnán hajtsák álomra fejüket, a növény majd segíti a nyugodt alvást.

A középkori gyógyítás után a viktoriánus korban megint a babonaság kerekedett felül a kakukkfű kapcsán, a kor embere úgy vélte, hogy ahol az erdőben kakukkfű nő, ott nem sokkal előtte tündérek táncoltak. Sok ártatlan leány táborozott – vélhetően feleslegesen – egy-egy kisebb-nagyobb kakukkfű csomó mellett az erdőben, hogy láthassa ezeket a mitikus lényeket.

Kakukkfű a konyhában

A kakukkfű a XI. században jelent meg Magyarországon, a Földközi-tenger térsége felől talált utat hozzánk. A háziasszonyok megszerették, a népnyelv pedig számtalan módon becézte, így lett vadcsombor, mézfű vagy épp tömjénfű. A mediterrán konyhák megkerülhetetlen fűszere bekerült a mindennapjainkba, leveseinket, sültjeinket, raguinkat ízesítette. Nagyon jól illik a többi zöld fűszerhez, jó partnere a petrezselyem, a zsálya, a rozmaring vagy épp az oregánó.

Kevés kakukkfüvet megérdemel majdnem minden húsos ragu. Mennyiségével úgy bánjunk, hogy ne lehessen kiérezni az ételből, csak jelenlétével gazdagítsa azt. A marharaguk, húslevesek mellett a paprikáscsirke szaftjában is van létjogosultsága, de rizses köretekhez, salátákhoz, öntetekhez, mártásokhoz szintén adható.

Kommentet írok

Kommentelni csak bejelentkezve tudsz!

Belépés Regisztráció
Kommentek (0)

Még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első!