Cikkek

Sokan könnyedén teszünk a Nutella és a pillanatnyi boldogság közé egyenlőségjelet. Ami nem is csoda, hiszen a rajongók szerint a mogyorós, kakaós massza szinte mindenre gyógyír, sokan magában, akár kanálszám képesek falni, de számtalan süteményben is eteti magát ez a matéria.

A Nutella rajongóknak köszönhetően, a farsangi szezon közepén, a húshagyó keddi palacsintaevészethez közeledve megtalálták a mogyorós krém számára legideálisabb napot, amit teljes egészében neki is szentelnek.

Napóleon tehet mindenről

1806-ban a napóleoni háborúk idején Európa nagyon megszenvedte a kontinensre mért blokádot, amelynek köszönhetően a helyben nem megtermelhető alapanyagok szinte beszerezhetetlenné és megfizethetetlenné váltak. Így esett, hogy a torinói csokoládémestereknek szembesülnie kellett a ténnyel, miszerint kevés és borsos áru csokoládéhoz juthatnak csak hozzá. A leleményes olaszok azonban a környékben, a Torinótól délre fekvő Langhe-dombságon termő mogyorót megpörkölték, apróra vágták, majd a későbbiekben már finomra őrölték és a csokoládémasszához keverték. Így született a harminc százalékban mogyorót tartalmazó givu.

1852-ben pedig givuból gianduia lett, amikor a Pierre Paul Caffarel csokoládémanufaktúrájának mogyoró csokoládéját a torinói farsangi kavalkádban a Comedia dell’arte Gianduja nevű maszkája osztogatta az ünneplő sokaságnak. A forgatagban a karakter és a csokoládé egymásra leltek, a givu ezennel már a múlté lett, megszületett a gianduia.

A Gianduja alakja a piemonti régió sajátja, a Comedia dell’arte figurái között főleg ezen a környéken tűnik fel. A becsületes, bort, nőket és a gasztronómiát kedvelő paraszt figurája a későbbiekben a gianduia termékeken is megjelent, valóban egyé olvadva a mogyorós nugáttal.

A Nutella színre lép

A második világháború utáni élelmiszerhiány a pékeket sem kímélte. A péksüteményekhez hiányzott, pontosabban megfizethetetlenül drága volt a csokoládé, így aztán az Alba városában munkálkodó Pietro Ferrero elkezdett azzal kísérletezni, hogy hogyan tudna a csokoládénál olcsóbb, de jó ízű tölteléket tenni a péksüteményeibe. Kakaó volt és a környéken rogyásig teremtek a mogyoróbokrok. A tört olajos magból és a kakaóból készített, viszonylag szilárd édességet állított elő, ami színében hasonlított a csokoládéra, ízében az érett mogyoró és kakaó is érvényre jutott. Az 1946-ban piacra dobott termék Pasta Gianduja néven jelent meg, ha épp nem Pietro péksüteményeit töltötte meg, akkor szelekre vágva kenyérrel ették a környék édesszájú vevői.

Az íz már megvolt, az állagon azonban volt még mit javítani, úgyhogy 1951-ben megszületett a Supercrema, amely már valóban a ma ismert Nutella krém elődjének tekinthető. A fejlesztés azonban nem állt meg, Pietro fia, Michele Ferrero tovább alakítgatta a krémet és az olasz piac után már Európa számára is elérhetővé kívánta tenni a terméket, amely ebben az időben – 1964-ben - nyerte el végleges formáját az ikonikus üveggel és született meg a Supercrema új neve, a Nutella.

Így született a Nemzetközi Nutella Nap

Az első Nutella Napot egy nagyon lelkes nugátkrém-rajongó, Sara Rosso blogger szervezte meg 2007-ben, az interneten meghirdetett eseményhez sokan csatlakoztak, sorban jöttek a nutellás receptek, fotók, bejegyzések, látható volt, hogy sokak szerint megérdemli ez a nyalánkság a külön ünnepet. Sara közel 10 éven át gyámkodott az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ünnep felett, amelyet nem feltétlen néztek jó szemmel a Ferrero emberi, de a hihetetlen lelkesedés és a rengeteg rajongó meggyőzte őket az esemény létjogosultságáról és 2015-ben már boldogan vették át a szervezést Sara Rosso-tól.