Cikkek

A gin évszázadok óta igen kedvelt párlat, amelyet számtalan koktél alapanyagaként is felhasználtak és felhasználnak a mai napig. A gin divatja ugyanis örök, a régi kedvencek mellett újabb és újabb italok alapját képezi ez a boróka alapú szesz.

Ma már a gin az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben terjesztett párlat, amelynek számos változata létezik, erősségtől, stílustól, összetevőktől, ízélménytől függően.

A gin név a francia genièvre vagy a holland jenever szóból származik. Alapvetően mindegy, hogy melyik az eredeti, hiszen tartalmilag ugyanazt jelenti, mindkét szó a gin legfontosabb alapanyagára, a borókabogyóra utal.

Gin, a gyógyító

Az ital születéséhez a középkori orvoslás járult hozzá, a gyógynövényként korábban is számon tartott borókabogyóval ízesítették a szerzetesek azt az italt, amit a fekete halál, azaz a pestis ellen kívántak bevetni. A járványt ugyan nem fékezte meg a kezdetleges gin, de a lepárlás művészete az elkövetkező évszázadok során sokat fejlődött és egyre nemesebb és nemesebb párlatokat eredményezett. A XI. században született ital egészen a XV. századig a matrózok kedvence maradt, a tengerészek előszeretettel fogyasztottak gint a hosszú hajóutakon.

A holland eredethez adalékként szolgálhat, hogy a borókabogyó egészségre gyakorolt jótékony hatásairól egy 1269-ben megjelent holland kiadványban is olvashatunk.  

Az igazi gin születése

Bár már évszázadok óta voltak borókabogyóval ízesített ilyen-olyan párlatok, a valódi gin születése mégis egy holland orvos és tudós, dr. Franciscus Sylvius nevéhez köthető. A legenda szerint dr. Sylvius egy gyomor- és vesebántalmak gyógyítására alkalmas tinktúra keresése közben alkotta meg a híres borókás párlatot, ami olyan hatalmas népszerűségre tett szert, hogy hamarosan a helyi lepárlókban kellett az egyre szaporodó betegek számára előállítani. A történet szépséghibája csak annyi, hogy a hollandok már akkor adóval sújtották a borókás párlatot, amikor a szépreményű doktor még csak meg sem született.

A lényegen persze nem változtat néhány össze nem illő dátum: a XVII. században Hollandiában már elterjedt a gin, és számos holland és flamand lepárlóban kezdték előállítani.

A ginlebujok ideje

A holland gint az angol katonák is hamar megismerték és megkedvelték. A holland bátorságnak nevezett itallal finoman tompították magukat a csata előtt, vagy ahol akkortájt hitték: erőt merítettek az italból. A gin azonban nem csak a katonák számára nyújtott vigaszt és bátorságot, a szigetországban hamar hihetetlen népszerűségre tett szert.

Ennek a népszerűségnek azonban ára volt. Mivel a külföldi italokat vámokkal sújtották, a gin házi lepárlását viszont engedélyezték,  a várost lepárlók és ginlebujok özönlötték el, ahol kábultan hevert a London lakosságának számottevő hányada. A ginőrület idején közel 7500 ginházat tartottak nyilván, csak Anglia területén.

A gin okozta kábulatnak, a tömeges alkoholizmusnak csak a magasabb adók és a gyengébb italok bevezetése tudott gátat szabni. Az 1751-es Gintörvény némileg rendezte a piaci viszonyokat, bejegyzett kereskedők árulhatták csak a gint és a ginlebujok, ginházak felügyeletét a helyi bíróságok hatáskörébe utalták.

A gin típusai

A ginnek több típusa ismert. Ilyen a holland vagy a belga gin, azaz jenever vagy genever alapja részben árpamaláta, a kapott végeredmény pedig enyhén malátás ízű, whisky-re emlékeztető ital.

Ugyancsak a ginek közé tartozik a 19. században keletkezett Tom Gin, ami édesebb a megszokottnál, cukrot is tartalmaz. 

A ginek harmadik nagy csoportja a klasszikus London Dry Gin, amely szintén a 19. században alakult ki. A bártenderek szerint ez jelentette a gin történetének valódi fordulópontját. A száraz gint általában citrusfélékkel, például a citrom- vagy keserűnarancs héjával együtt desztillálják, valamint további fűszerek finom kombinációjával ízesíthetik. Így kerülhet a ginbe ánizs, fahéj, lime héja, grapefruit héja, sáfrány, koriander, vagy épp szerecsendió.

Az első száraz gin: Tanqueray Gin

A mai napig rendkívül népszerű Tanqueray gint Charles Tanqueray alkotta meg 1831-ben a saját receptje alapján, londoni lepárlóüzemében. Ő volt az, aki megalkotta a "London dry" gint, a régi Tom-stílussal szemben. Amint azt már említettük, a régi Tom gineket erősen cukrozták, így próbálták a lepárolt ital hibáit elkendőzni, ahelyett hogy a lepárlás technikáját fejlesztették volna.

A Tanqueray sikerét azonban nem csak a tiszta, fűszeres gin minőségi lepárlása jelentette, hanem Charles testvérének bölcs döntése, aki 1898-ban megalapított egyesülésével a világ akkori legnagyobb ginházát hozta létre és a márkát bevezették az amerikai piacra.

A Tanqueray sosem szűnt meg fejlődni, a 2000-es években újra felfedezésre került ital számukra is sok új gint eredményezett, a klasszikus vonal mellett megjelentek a citrusosabb, intenzívebb ízű ginek. 2000-ben piacra került a Tanqueray 10 a maga elegáns citrusosságával, majd 2006-ban megjelent a Tanqeray rangpur, amely az indiai ranpur lime ízét hordozza magában, számos más fűszerrel kiegészítve.

Gin koktélok

A ginből azonban nem csak a lepárlókban lehet újabb és újabb ízeket, trendeket kihozni, hanem a vele készített koktélokon is jól érezhető a változás. A gin esetében kedveltek a régi, bevált gin alapú koktélok, de az újabb gines italoknak is megvan a létjogosultságuk.

A cseh Vitezslav Cirok, a prágai L’Fleur Bar bártendere szerint a legfontosabb – a minőségi alapanyagok használata és a megfelelő szaktudás mellett – a koktélok története. Az italhoz ugyanis hozzátartozik az alkotó és az alkotás folyamata, amelynek révén létrejött az a törékeny egyensúly, amely a pohárban lévő italt jellemzi. A felfedezett harmóniáknak szerencsére sok esetben érdekes, izgalmas háttere van, főleg a nagy múltú italok esetében.

Vitezslav szerint nem csak a tökéletes ital elkészítését kell szem előtt tartania a bártendereknek, és nem csak a történeteket kell ismernie, hanem az embereket is, akik a bárba betérnek. A vendéglátás minősége határozza meg a koktélozás élményét. Ezen kívül a cseh bajnok fontosnak tartja a fenntarthatóságot, azaz gondosan ügyel rá, hogy a koktélok elkészítésénél ne termeljen felesleges szemetet, illetve sok esetben együttműködik a helyek konyháival, hogy a közös beszerzéssel, az alapanyagok közös felhasználásával tovább csökkentse a szükségtelen felesleg termelését.