Receptfeltöltés
Ha január, akkor kocsonya
2019.01.02.
Ha január, akkor kocsonya
Szerző: Wessely Márta

A karácsonyi és farsangi időszak között szinte kötelező készíteni, vagy legalább enni egy jó kocsonyát. Ilyenkor általában minden kedvez nekünk: a szezonális disznóvágások, disznótorokból pont megmarad az összes csont, kellő mennyiségű bőr, fül, csülök és az idő is legtöbbször olyan, amelyben könnyen dermednek a tálba porciózott kocsonyák.

A kocsonya elkészítése nem feltétlen kíván nagy konyhai ismereteket, hiszen egy könnyen előidézhető jelenségről van szó: a csontokból, bőrből kifőzzük a zselírozó anyagokat, amelyek az ízesített főzőlevet és a bele készített húsokat, főtt zöldségeket körülölelve, azok ízét magába szíva alkotnak egy ételt. Persze lehet bonyolítani a dolgot, hiszen készíthetünk számtalan különleges alapanyagból is kocsonyát, a lényeg, hogy a kellő mennyiségű zselírozó anyag meglegyen, amitől a végeredmény megköt.

A hiperszuperekben manapság már úgynevezett kocsonyacsomagokat is kapni, amiben csülök, csont, nagyobb mennyiségű bőr és kisebb adag fül, köröm található. Ezekből az egységcsomagokból nagyon könnyen elkészíthető ez az étel.

A remegős kocsonya elkészítésének azonban számtalan módja akad. Szinte minden kocsonyát készítő háziasszonynak megvan a maga bevált receptje, a tökéletes arányokat felvonultató alapanyag-összeállítása, és persze a családi hagyományok, hogy mi az, ami kell egy igazi kocsonyához.

A kocsonyákba előszeretettel teszünk plusz húst, ez sok esetben előre lesütött, vékonyra szelt, általában szárazabb csirke- vagy sertéshúst, főtt sonkát, vagy csülökhúst. Nagyon sok helyen kerül bele zöldség, amely vagy együtt főtt a lével, vagy külön készült, és a tányérokba porciózva várja a kocsonyalevet. Ezen kívül kedvelt még a savanyúság, főleg a mini vagy a karikára szelt csemegeuborka, gyöngyhagyma, de főtt fürjtojással, szeletekre vágott tyúktojással is sokhelyütt gazdagítják ezt az ételt.

Az aszpikot azonban nem csak a hagyományos kocsonyákhoz használhatjuk fel, hanem a hidegtálas készítményeink légmentes zárására is alkalmazhatjuk, aszpikba kerülhet számtalan sonka, sajt, értékesebb falat húsok, vékony rétegben óvhatja a kaszinótojást, májpástétomot, bármilyen terrine-t vagy a sonkatekercseket a kiszáradástól.

Ez a védelem motiválta a régi, középkori kocsonyakészítőket is, hiszen a zselatinos lével bevont, azzal légmentesre zárt étel tovább megőrizte a frissességét. A kocsonyában lévő, nehezen tárolható alapanyagokat, húsokat, tojást – a hideg télnek és a zselatinos lének köszönhetően – sokkal tovább lehetett fogyasztani.

Ugyan a kocsonya a leggyakrabban sertéscsontból és bőrből fő, de létezik halkocsonya is, illetve szárnyasokból szintén készítenek ilyen típusú ételeket. A vegák számára is születnek kocsonyák, nekik a növényi zselírozóanyagok segítenek abban, hogy az előkészített zöldséges alapléből megfelelő állagú, remegős kocsonya legyen.

Kommentet írok

Kommentelni csak bejelentkezve tudsz!

Belépés Regisztráció
Kommentek (0)

Még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első!