A karácsonyi és farsangi időszak között szinte kötelező készíteni, vagy legalább enni egy jó kocsonyát. Ilyenkor általában minden kedvez nekünk: a szezonális disznóvágások, disznótorokból pont megmarad az összes csont, kellő mennyiségű bőr, fül, csülök és az idő is legtöbbször olyan, amelyben könnyen dermednek a tálba porciózott kocsonyák.
A kocsonya elkészítése nem feltétlen kíván nagy konyhai ismereteket, hiszen egy könnyen előidézhető jelenségről van szó: a csontokból, bőrből kifőzzük a zselírozó anyagokat, amelyek az ízesített főzőlevet és a bele készített húsokat, főtt zöldségeket körülölelve, azok ízét magába szíva alkotnak egy ételt. Persze lehet bonyolítani a dolgot, hiszen készíthetünk számtalan különleges alapanyagból is kocsonyát, a lényeg, hogy a kellő mennyiségű zselírozó anyag meglegyen, amitől a végeredmény megköt.
A hiperszuperekben manapság már úgynevezett kocsonyacsomagokat is kapni, amiben csülök, csont, nagyobb mennyiségű bőr és kisebb adag fül, köröm található. Ezekből az egységcsomagokból nagyon könnyen elkészíthető ez az étel.
A remegős kocsonya elkészítésének azonban számtalan módja akad. Szinte minden kocsonyát készítő háziasszonynak megvan a maga bevált receptje, a tökéletes arányokat felvonultató alapanyag-összeállítása, és persze a családi hagyományok, hogy mi az, ami kell egy igazi kocsonyához.
A kocsonyákba előszeretettel teszünk plusz húst, ez sok esetben előre lesütött, vékonyra szelt, általában szárazabb csirke- vagy sertéshúst, főtt sonkát, vagy csülökhúst. Nagyon sok helyen kerül bele zöldség, amely vagy együtt főtt a lével, vagy külön készült, és a tányérokba porciózva várja a kocsonyalevet. Ezen kívül kedvelt még a savanyúság, főleg a mini vagy a karikára szelt csemegeuborka, gyöngyhagyma, de főtt fürjtojással, szeletekre vágott tyúktojással is sokhelyütt gazdagítják ezt az ételt.
Az aszpikot azonban nem csak a hagyományos kocsonyákhoz használhatjuk fel, hanem a hidegtálas készítményeink légmentes zárására is alkalmazhatjuk, aszpikba kerülhet számtalan sonka, sajt, értékesebb falat húsok, vékony rétegben óvhatja a kaszinótojást, májpástétomot, bármilyen terrine-t vagy a sonkatekercseket a kiszáradástól.
Ez a védelem motiválta a régi, középkori kocsonyakészítőket is, hiszen a zselatinos lével bevont, azzal légmentesre zárt étel tovább megőrizte a frissességét. A kocsonyában lévő, nehezen tárolható alapanyagokat, húsokat, tojást – a hideg télnek és a zselatinos lének köszönhetően – sokkal tovább lehetett fogyasztani.
Ugyan a kocsonya a leggyakrabban sertéscsontból és bőrből fő, de létezik halkocsonya is, illetve szárnyasokból szintén készítenek ilyen típusú ételeket. A vegák számára is születnek kocsonyák, nekik a növényi zselírozóanyagok segítenek abban, hogy az előkészített zöldséges alapléből megfelelő állagú, remegős kocsonya legyen.
Még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első!