Cikkek

Ahogy közeledik a december, egyre többször jut eszünkbe a Mikulás. Lépten-nyomon belefutunk a különféle csoki mikulásokba, az amerikai karácsonyi énekek főszereplője is Miklós püspök kedélyes változata, és akkor még nem is ejtettünk szót, az igazi finn Mikulásról, Joulupukkiról, aki szinte minden évben tiszteletét teszi nálunk.

De mit is eszik a Mikulás?

Természetesen a finn házias konyha híve, amelyet most nagyobb kitérők nélkül mi is megismerhetünk, hiszen a Danubius Hotel Heliában működő Yellow Bistro szezonális kínálatát ennek a skandináv országnak a konyhája ihlette. Az ötlet több szempontból is adta magát. Egyfelől az épület tervezője, a finn Pekka Helin előtti tisztelgés a konyha részéről, másfelől a téli hangulatba, az évszak kínálta szezonalitásba tökéletesen belesimul a finn konyha.

Tóth Zoltán konyhafőnök jó érzékkel nyúlt ehhez az északi konyhához, kicsemegézte az emblematikus fogásait, olyan tételeket keresett, amelyek a finn karácsonyi asztalon is helyt kapnak, és a rövid, de feszesre szabott étlapon jó arányérzékkel vázolta fel Finnország gasztronómiáját.

A fogások tartalmasak, háziasak, szerethetők. Nincsenek újragondolva, hanem gondosan válogatott alapanyagokból, nagy odafigyeléssel úgy készülnek, ahogy a finn háztartásokban szokás.

Ilyen a finn lazacleves, azaz a Lohikeitto, amely a lazacon kívül főleg póréhagymából és krumpliból áll, és szinte elengedhetetlen fűszere a kapor. Ez a leves a nyári időszakra is jellemző, sokszor nem csak lazacból készítik, hanem sügérből, süllőből vagy makrélából, de télen szintén elmaradhatatlan, testet-lelket melengető fogás. Az ünnepek sem múlhatnak el nélküle, a lazacleves nem csak családi eseményeken, hanem nagyobb fogadások alkalmával is szinte mindig terítékre kerül.

A Yellow Bistro lazaclevese nagyon jó bevezető, laktató, hatalmas, jól hőkezelt, véletlenül sem túlfőtt haldarabokkal, kellemesen lágy, de nem túl halvány fűszerezéssel.

A hallevesen kívül természetesen van más lehetőségünk is fejest ugrani a finn gasztronómiába, a hasonlóan tartalmas finn kolbászleves is jó indítás, illetve a téli finn konyhát idéző marinált hering szintén autentikus felütése a menüsornak.

A főfogások közül adja magát a Karjalapaisti, azaz a karjalai pörkölt, amelyen jól érezhető az orosz konyha finn gasztronómiára gyakorolt hatása. A finnek ezt a pörköltet leggyakrabban sertéshúsból készítik, így tett Tóth Zoltán is. Gazdag, szaftos ragut alkotott, amelyben a harapásnyi húsok együtt sültek, párolódtak a gyökérzöldségekkel, a kész pörkölt igazán finn jellegét a hús mellé kínált áfonyalekvár adja. Az édes íz a finneknél nem csak a desszertek sajátja, előszeretettel használnak – szinte mindenbe – bogyós gyümölcsökből készített lekvárokat, illetve évszázados hagyománya van a melasszal való ízesítésnek, édesítésnek is.

A Karjalapaisti az egyszerűsége ellenére nagyon komplex és rendkívül szerethető fogás, a krémes, de textúráját megtartó krumplipüré mellett, az áfonyalekvár teszi teljes egésszé az ételt. A sült zeller és az áfonya együttese pedig egészen meglepő és addiktív.

A finn pörköltön kívül a főfogások sorába tartozik még a Kaalikääryleet. Ebben az ételben a párolt káposztaleveleket legtöbb esetben fűszeres marha-, sertés- vagy bárányhússal, gombával, különféle gabonákkal töltik, és nem meglepő módon az elkészült fogást vörös áfonyalekvárral kínálják.

A lazac – azaz a lohi - is odakívánkozik a főfogások közé, így a melegen füstölt lazac (savulohi) vargányás burgonyahab kíséretében érkezik. Itt azért érezni némi extra kreativitás a konyha részéről, de valljuk be, hogy a tradicionális finn köretek sora véges, nem baj, hogy az egyébként gyönyörű szelet lazacderék mellé egy kis csavarral érkezik a megszokott krumpli.

A desszerteknél visszaköszönnek a bogyós gyümölcsök, a finn kínálatból a legnagyobb kedvenc, a Mustikkapiirakka, az áfonyás pite szintén megjelenik az étlapon. Ez a sütemény a finn nyár egyik nagy kedvence, amit általában vaníliakrémmel, vaníliaöntettel kínálnak. Természetesen ez a sütemény az erdő összes bogyós kincsével elkészíthető, azaz málnás és szedres változatai is ismertek és kedveltek. Az áfonyás pite nem túl édes, harmonikus fogás, amelyhez jól illik a lágy vaníliaszósz és nagyon jól passzol mellé egy csésze kávé.

A kávé a 19. század óta nélkülözhetetlen eleme a finnek életének. A kávé először a finn arisztokráciát hódította meg, de nagyon hamar a hétköznapi emberek számára is megfizethetővé és elérhetővé vált, a mai napig a sütemények mellé a finnek általában kávét fogyasztanak.

Olyannyira összefügg a sütemény- és a kávéfogyasztás, hogy a Yellow Bistro kínálatában megtalálható másik süteményt, a Leipäjuusto-t sok esetben kávéba mártva fogyasztják a finnek. A sajttorta nem egészen a mi fogalmaink szerint ismert tétel, de nagyon kellemes, a mellé kínált törpemálna lekvár pedig igazi kuriózum.

A finn konyha klasszikusait most nem csak a Mikulás kóstolhatja meg, a Danubius Hotel Helia Yellow Bistro-jában egészen december 15-ig bárki ízelítőt kaphat a skandináv konyhából.