
A tavasz friss zöld hangulatát egy kevés zsázsával rögvest a konyhánkba csempészhetjük. A zsázsa tipikusan az a fűszernövény, amit otthon is könnyedén termeszthetünk magunknak. Szapora, magról ültetve hamar megjelennek az első mustáros, fűszeres ízű levélkék, amelyeket érdemes azonnal lecsípni, és a következő szendvicsre vagy salátára rászórni.
2019. március 10. 8:00 - szerző: Príma Konyha
A tavasz friss zöld hangulatát egy kevés zsázsával rögvest a konyhánkba csempészhetjük. A zsázsa tipikusan az a fűszernövény, amit otthon is könnyedén termeszthetünk magunknak. Szapora, magról ültetve hamar megjelennek az első mustáros, fűszeres ízű levélkék, amelyeket érdemes azonnal lecsípni, és a következő szendvicsre vagy salátára rászórni.
A zsázsa Ázsiából, annak délnyugati részéről származik. Kínában már az időszámításunk előtt 1500 évvel nagy népszerűségnek örvendett, s Ázsiából hamar elterjedt Európa irányába is, ahol szintén gyorsan felfigyeltek rá. Már az ókorban több helyütt hivatkoznak erre a növényre, amelyet a perzsák, az egyiptomiak, a görögök és nekik köszönhetően – természetesen – a rómaiak is boldogan fogyasztottak, leggyakrabban salátákba keverve.
A leírások nem csak érintőlegesen említik meg a zsázsát, az ókor egyik elismert mezőgazdásza, Columella a De re rustica könyvében külön fejezetben ír a növény termesztésének mikéntjéről is.
A Birodalom bukását követően az egykori római gyarmatok közül főleg a déli vidékeken nem tört meg a zsázsa népszerűsége, ekkortájt a spanyolok már nem csak az íze miatt fogyasztották a zsázsát, hanem az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásai miatt is. A mustáros, tormás ízjegyekben gazdag növény jó élénkítőszernek bizonyult.
A zsázsát ezen kívül skorbut ellen vetették be, külső hámsérülések, rovarcsípések enyhítésére alkalmazták, belsőleg az emésztőszervi panaszok mérséklésére, az étvágytalanság leküzdésére használták, természetesen a konyhai szerepkörének betöltése mellett. A zsázsa levelei mellett a magjait is előszeretettel fogyasztották, ízesítőként és orvosság gyanánt egyaránt.
A zsázsa egyébként megszolgálta a hírnevét, viszonylag magas C-vitamin tartalma mellett A-, B-, E- és K-vitaminban gazdag, valamint mangán, réz és kalciumtartalmán túl, említést érdemel még a benne található nagyobb mennyiségű vas is, azaz kismamáknak és anémiásoknak szintén javasolt a mértékletes fogyasztása.
A zsázsa egészen friss hajtásai – ahogy már az ókorban is tudták – a salátákban vannak igazán otthon. A tavaszi, húsvéti fogások mellé tökéletesen passzol a tormára, mustárra emlékeztető falatnyi friss zöld, amelyet nem csak a boltban szerezhetünk be, hanem otthon magunknak szintén termeszthetünk.
A zsázsa valóban kitűnő fűszere az ételeknek, legjobban akkor járunk, ha úgy használjuk fel, ahogy a csírákat vagy például a rukkolát szoktuk. A zsázsa tökéletes partnere a húsvéti fogásoknak, könnyedén megbolondítható vele egy sósra hangolt sárga túró, friss körözött vagy épp tojássaláta, tojáskrém. De a sonkatekercshez készített tormakrémet is feldobhatjuk – ízben és látványban egyaránt – egy kevés zsázsával.
A zsázsát krémlevesként ugyancsak elkészíthetjük, vagy bármilyen zöldséges tavaszi krémlevest megbolondíthatunk egy maréknyi friss zsázsával, ha pedig túl sok teremne, akkor egyszerűen fagyasszuk le.