Cikkek

Bár nálunk a vékony tésztás palacsinta az őshonos, a ducibb, sütőporos amerikai palacsintáknak szintén megvan a helye a konyhánkban. A gyorsan és könnyen összeállítható tészta begyakorlott csuklómozdulatokat nem igénylő elkészítése bárki számára adott, a nap bármely szakában könnyen elkészíthető.

Amerikai palacsinta története

Az amerikai palacsinta sajátja, hogy reggeliként is megállja a helyét, sőt kifejezetten reggeli ételnek számít a névadó kontinens számos országában, államában. A palacsintát azonban nem az amerikaiak kezdték el elsőként reggelinek fogyasztani, már az ókori Görögországban ismert és kedvelt volt a mai palacsintához hasonló reggeli, amelyet versekben is megénekeltek, nagyjából az időszámításunk előtti V. században.

A palacsinta az 1700-as évek végén jelent meg Amerikában, hamar nagy népszerűségre tett szert. Nagy palacsintarajongónak számított Jefferson, olyannyira, hogy a fehérházban főpincéri tisztségben dolgozó Étienne Lemaire számára külön megküldte a családi receptúrát is, hogy biztosítsa maga számára a lehető legjobb palacsinta-ellátást. Az amerikai palacsinta a kor szakácskönyveiben is itt-ott feltűnik, hogy johnnycakes, hol flapjacks, hol hoecakes néven találni rá, többek között Amelia Simmons American Cookery című művében, amelyet sokan az első igazi amerikai szakácskönyvnek tartanak.

Miben más az amerikai palacsinta?

Ekkora, a 1700-as évek végére kristályosodott ki a tökéletes recept, született meg a ma ismert testesebb, tartalmasabb palacsinta, amelyet mi amerikai palacsinta néven emlegetünk. Az amerikai palacsintának nem csak a testesség a sajátja, hanem az összetevői között megtalálható savó, amely nem csak az enyhén savanykás ízvilágért felel, hanem a végeredményként kapott tészta nedvességtartalmát is meghatározza, valamint a masszában lévő hosszabb gluténszálak lebontásával lágyabb tésztát eredményez, mintha simán tejjel vagy szódavízzel egészítenénk ki az amúgy teljességgel hagyományos alapanyagokat.

De nem csak a tejsavóval lehet a tészta lágyságát előidézni, hanem azzal is, ha ügyelünk rá, hogy minél kevesebb keveréssel jussunk el a homogén tészta állagáig. Minden további kavarással csak növeljük a gluténszálakat, és ennek köszönhetően egyre tömörebb, rágósabb lesz a végeredményként kapott tészta.

Az amerikai palacsinta szárazanyagai ugyanazok, mint a vékony változatnál, kivéve a sütőport, amelyet a liszttel elkeverve adunk a masszához. A sütőpor helyett dolgozhatunk élesztővel is, igaz, ez jócskán megnöveli a palacsinta elkészítési idejét.

Hogyan süssük az amerikai palacsintát?

Pont úgy, mint a klasszikus testvérét. Mivel az amerikai palacsinta tésztájában eleve van zsiradék (vaj), ezért ha teflon vagy kerámia bevonatú serpenyőt használunk, akkor elenyésző mennyiségű olajjal, olvasztott vajjal bőven elég kikenni. Amennyiben olvasztott vajjal kenjük ki az edényt, nagyon ügyeljünk a sütés hőfokára, a vaj könnyen megég.

A palacsintákat addig süssük az egyik oldalukon, amíg kis légbuborékok meg nem jelennek a felszínükön, ekkor érdemes egy széles, nagy fakanállal átfordítani őket a másik oldalukra.

Mivel kínáljuk az amerikai palacsintát?

Az amerikai palacsinta klasszikus ízesítője a kanadai juharszirup, amellyel a toronyba rendezett palacsintákat szokás meglocsolni. Természetesen nem kell ezt a sztereotípiát követnünk, az amerikai palacsintánk tésztáját bekeveréskor, sütéskor is kedvünk szerint ízesíthetjük, és a tálalásnál is azt kínálunk mellé, amit csak jólesik. Az amerikai palacsintába süthetünk almaszeleteket, banánkarikákat, áfonyát, negyedbe vágott epret vagy bármilyen más bogyós gyümölcsöt, kerülhet a tésztájába csokicsepp, apróra vágott tejkaramella.

A kész süteményt kínálhatjuk meleg csokoládészósszal, öntettel, adhatunk hozzá frissen főzött gyümölcsragut, bármilyen lekvárt, sós karamellöntetet, vaníliasodót, mézet, sűrűbb szörpöt, mehet mellé egy-két gombóc fagylalt, tejszínhab, a tetejét pedig nyugodtan meghinthetjük pirított, tört csonthéjasokkal, dióval, mogyoróval, pisztáciával, mandulával, vagy pekándióval.