Cikkek

A menzai étkezések fénypontja, a nagyüzemi süteményipar egyetlen nyertese a kókuszkocka, amelyhez a legtöbbünket szép emlékek fűznek, mégis ritkán készítjük otthon. Holott a kókuszkocka hálás sütemény, kötött hozzávalói ellenére nagyon könnyen és jól variálható.

Lamington história

Jogosan feltételeznénk, hogy a szocialista hiánygazdagság hívta életre a baráti országoktól kapott kókusszal szórt, folyékony bevonóba fogatott piskótás desszertet, de nagyobbat tévedni is nehéz lenne, mert a kókuszkocka, azaz lánykori nevén lamington Ausztráliában született, valamikor a XIX. század és a XX. század fordulóján.

Mint minden ilyen gasztrotörténetben, a keletkezéstörténetben itt is akadnak szürke foltok, de jószerével biztosan állíthatjuk, hogy a kókuszkocka sütemény Queensland kormányzójának,  Charles Wallace Baillie-nak, azaz  Lord Lamingtonnak készült először. A süteményt a kormányzóság francia szakácsa, Armand Galland alkotta meg. A helyiek szerint Lord Lamington rettentően örült a szaftos, könnyű, de mégis izgalmas borítással bíró süteménynek, amely nem alkotójáról, hanem fogyasztójáról kapta a nevét, és az angolszász világban a mai napig ezen a néven ismeretes.

Természetesen a hagyományos keletkezéstörténet mellett legendák is születtek, így az ausztrálok között tartja magát az a nézet, hogy nem Armand Galland tudatos alkotása a sütemény, hanem egy ügyetlen konyhalányé, aki az olvasztott csokoládéba véletlenül belepottyantotta a piskótát, majd hogy mentse a helyzetet, és ne ragadjon annyira a tészta, a konyhában lévő kókuszreszelékbe tette bele. Annyira nem is elképzelhetetlen.

Már a késő viktoriánus korban kedveltek voltak a lekvárral rétegzett piskóták, éppen ezért a csokoládéréteg alatt - az ausztrál lamingtonokban - sok esetben találni egy-egy réteg szilva- vagy málnalekvárt. A házi süteményeket az ausztrálok nem csak családi körben fogyasztják, hanem a helyi közösségekben, egyházközségekben, cserkészcsapatoknál a gyerekeknek jó pénzkereseti lehetőséget jelent a saját készítésű lamingtonokkal házalni.

Kókuszkocka variációk

A kókuszkocka nálunk leggyakrabban töltelék nélkül kerül tányérra. A töltelék adta krémességet a nagyobb mennyiségű olvasztott csokoládé hivatott pótolni, de mi magunk is kipróbálhatjuk az angolszász változatot, azaz különféle, kicsit savanykás lekvárokkal, vajas kakaókrémmel, vaníliás, fűszeres pudingokkal szintén betölthetjük.

A tésztát is variálhatjuk, a lisztet részben kicserélhetjük mandulalisztre, gesztenyelisztre, kerülhet bele teljes kiőrlésű tönkölyliszt, darált vagy egész mák, durvára vágott vagy tört enyhén pirított olajos magok. A tésztát ízesíthetjük reszelt citrusok héjával, vaníliával, őrölt kardamommal, kevés rummal vagy brandyvel szintén gazdagíthatjuk, amelyeknek csak íze marad meg, az alkoholtartalma a sütéskor elpárolog, viszont eközben szépen megemeli a tésztát.

A csokoládét nyugodt szívvel variálhatjuk, az étcsokoládés bevonás helyett választhatjuk a tejcsokoládés vagy gyümölcsös csokoládés változatokat, illetve fehér csokoládéval szintén dolgozhatunk. A csokoládét csíkozhatjuk, azaz az első réteg tej- vagy étcsokoládéra - a szikkadás után – ráhúzhatunk egy másik réteg fehér csokoládét.

A kókuszreszelék használata, vagy kizárólagos használata szintén nincs kőbe vésve, itt is kedvünk szerint variálhatjuk az édességet, a bevont kockát beforgathatjuk mandulapehelybe, megszórhatjuk vágott dióval, egész mákszemekkel, elkeverhetjük a kókuszt színes szórócukorral, vagy egy picit le is piríthatjuk a felhasználni kívánt kókuszt.