Cikkek

Amíg mi leggyakrabban a vadon termő eperfa gyümölcsét esszük, addig ennek a növények a levele volt az, amelyről évezredeken keresztül zengtek a költők. A hihetetlenül gazdag beltartalommal bíró, gyógyító tulajdonságai végett megénekelt eperfa története több mint 5000 éves és egészen a selyemkészítő Kínába nyúlnak a gyökerei.

Az eperfa története

A selyemhernyókból nyert nyersselyem Kína talán egyik legnagyobb monopóliumának, titkának számított, így a selyemkészítés teljes folyamatát a legnagyobb titoktartás övezte, többek között az is hétpecsétes titok volt, hogy mivel táplálják a hernyókat. Idővel a kínaiak arra is rájöttek, hogy ami a hernyónak táplálék, az nekik gyógyszer, többek között a levélből készített főzetekkel bizonyos mértékben orvosolható a cukorbetegség és segít a magas vérnyomás gyógyításában.

Az eperfa egyedülálló gyógyító hatását – nagyjából a kínaiakkal egy időben - más nemzetek is felfedezték, feltételezések szerint az eperfa az egyik legkorábban használt gyógynövények egyikének számít. Az ókorban hatalmas szerep jutott az eperfának. A héber, hindu és közel-keleti kultúrák mellett a Földközi-tenger térségében élő más népek is előszeretettel használták egészségmegőrző gyógyszerként.

Az ókori indiai ayurvédikus szövegek szintén ajánlják az eperfa levélből készített teát, többek között a megfázás kezelésére. A római költő, Horatius szerint az eperfa gyümölcse és annak fogyasztása maga a hosszú élet titka.

A rómaiak által Nagy-Britanniában is meghonosított növény gyógyító hatását a szigetlakók szintén hamar felfedezték, a száj, a légcső és a tüdő megbetegedéseinek kezelésére használták.

Az ókori tudás a középkorban sem veszett el, a XV. században élt kínai orvos, gyógynövényszakértő, gyógyszerész polihisztor Li Si Zhin a gyógyításról szóló művében le is írja, hogy az eperfa és különösen az eperfalevél jótékonyan hat az emberi szervezetre, gyógyítja a köhögést, megállítja a gennyesedést, enyhíti a cukorbetegség tüneteit és még az elhízás ellenében is hat.

Bár a fa összes része gyógyító hatással bír, mi mégis leginkább csak a mézédes termését fogyasztjuk, amely május végétől akár egy hónapon keresztül is élvezhető, hiszen az eperfa fajtái kissé eltérő időpontokban érnek. Szerencsénkre az eperfa termése nem csak finom, hanem – a fa többi részéhez hasonlatosan – nagyon egészséges is.  Az eperfa gyümölcse kálium, kalcium, magnézium, vas és cink tartalma mellett B2, B3 és C-vitaminban is gazdag, valamint igen jelentős antioxidáns forrás.

A faeper fogyasztásánál arra ügyeljünk, hogy éretlenül ne fogyasszunk belőle, mivel ebben az állapotában még bódító hatású, hallucinogén anyagokat tartalmaz.

Mit kezdhetünk az eperfa termésével?

Az eperfa érett termése nagyon sérülékeny, leszedés után javasolt azonnal feldolgozni.  Az eperből készíthetünk levest, adhatjuk turmixokhoz, smoothiekhoz, jó alapja lehet egy házi fagylaltnak, feldolgozhatjuk lekvár, szörp, bor formájában, vagy belekomponálhatjuk az aktuális süteményeinkbe, desszertjeinkbe. A faeperből készíthetünk mártást, fűszeres chutneyt, sőt még pálinkát is főzhetünk belőle.

Az eper jó partnere a szezon bogyós gyümölcseinek, együttesen vagy önmagában is adható a kedvenc fogásainkhoz. A friss eperrel készthetünk rétest, adhatjuk a gyümölcstorta rétegezéséhez szánt krémhez, kínálhatjuk a pohárdesszertek mellé, panna cotta, pavlova díszítésére, ízesítésére is kitűnő.