Cikkek

A tavaszi, nyári időszakban valahogy jobban szeretjük a könnyed desszerteket és az sem feltétlen baj, ha nem csak a gyomrunkat nem terhelik meg ezek a finomságok, hanem az elkészítésükkel sem kell sokat bajlódni.

A leveles tésztarétegek között pihenő krém, az olasz alapokra épülő francia desszert, a millefeuille tipikusan ez a sütemény. Természetesen – mint minden mást – ezt is készíthetjük bonyolultan, de ha lemondunk a házilag hajtogatott leveles tésztáról és megbízunk a boltban kapható hűtött vagy mélyhűtött társaiban, akkor viszonylag gyorsan elkészíthető sütemény.

Millefeuille-történelem

Az ezernyi levél francia receptje állítólag először François Pierre La Varenne 1651-es szakácskönyvében jelent meg. Az ebben szereplő leírás szerint ennek - az akkor még tortaként aposztrofált - süteménynek ( gâteau millefeuille) három réteg tésztából kellett állnia, amely rétegek közé cukrászkrém került, a tetejét pedig – a mi Esterházy tortánkhoz hasonlatos - fondant díszítette, amit csokoládé pókhálóval dekoráltak.

A leveles tésztás sütemény pontos eredetére vonatkozóan csak találgatások vannak, de az egyik legnépszerűbb anekdota szerint IV. Henrik és Medici Mária esküvőjén találkozhattak az olaszok süteményeivel a francia udvar cukrászai és innen eredeztethető a mille foglie és a millefeuille közötti igencsak látványos párhuzam, azaz olasz közvetítéssel érkezett a sütemény Franciaországba.

Az olaszoknál már az ókori Itáliában is ismert és kedvelt volt ez a fajta tészta, amelyet a rómaiak a balkáni (görög, török) sütemények alapján készítettek, igaz az édes és magvakban gazdag töltelék helyett inkább friss sajtból és mézből készített krémmel rétegezték, töltötték a tésztát. A placenta néven ismert sütemény receptjét Cato De Agri cultura című művében is megtalálni.

Na, de mi köze ehhez az egészhez Napóleonnak?

Napóleon nem csak a politikára gyakorolt elképesztő hatást, hanem uralkodása a gasztronómia történelmén is jelentős nyomokat hagyott. Szinte valamennyi európai gasztrotörténeti kutatás során előbb vagy utóbb az ő csizmanyomára bukkanunk, és ez az ezer leveles sütemény esetében sincs másképp.

Egyrészt az ő házi szakácsa, a Valencay kastélyban elszállásolt külföldi diplomatákat főztjével megpuhító, a kor gasztronómiai fenegyerekének számító Marie-Antoine Carême volt az, aki a La Varenne által leírt desszertet új köntösbe öltöztette, ekkor született meg az a millefeuille, amely máig méltó képviselője a francia cukrászatnak.

Másfelől régi és gyakorta fellángoló kérdés, hogy a cukrászkrémmel töltött leveles tészta Napóleon után vagy vajon – a sütemény szülőhazájába található – Nápoly után kapta-e második nevét, amelyet Lengyelországtól Ázsiáig előszeretettel használnak.

Millefeuille otthon

A millefeuille otthoni elkészítése rendkívül egyszerű (főleg, ha a bolti leveles tészta használata mellett döntünk), hiszen a tészta előkészítése könnyen kivitelezhető, és olyan krémmel, gyümölccsel töltjük be, amilyennel csak szeretnénk.

Hogyan süssünk tökéletes lapokat?

A kinyújtott, előkészített leveles tésztákat nem kell tovább nyújtani, csupán annyi a feladatunk, hogy a lapot/lapokat sütőpapírra fektetjük, majd azzal be is fedjük, és két gáztepsi vagy sütőlap közé fektetve sütjük. Így ropogós marad, nem hólyagosodik fel, szép vékony és roppanós lesz a megsült tészta.

Mivel töltsük meg a millefeuille lapjait?

Igazság szerint szinte bármilyen tortához, süteményhez bevált krémmel megtölthetjük a lapokat. Ha a klasszikus vonalon szeretnénk mozogni, akkor sárgakrémmel, felvert tejszínnel lazított sárgakrémmel, tejszínkrémmel, tejszínhabbal, krémsajt alapú krémekkel rétegezzük a roppanós lapokat.

A lágyan édesített krémeket kedvünk szerint ízesíthetjük is, a nyári időszaknak megfelelő zöld fűszerekkel (bazsalikom, menta, citromfű), de adhatunk hozzá reszelt citromhéjat, tehetünk bele friss gyümölcsöt is. Igazi klasszikusnak számít az epres millefeuille, ám málnával, áfonyával, szamócával, ribizlivel is elkészíthetjük. A krémet, a tölteléket tovább gazdagíthatjuk egy kevés karamellel, adhatunk hozzá pirított mandulaszirmokat, kevés tört grillázst, apró habcsókokat vagy tört habcsókot is szórhatunk az egyes krémrétegek tetejére.

Az utolsó tésztalapot pedig bevonhatjuk olvasztott csokoládéval, karamellel, vékony cukormázat iscsorgathatunk rá, de az sem baj, ha tálalás előtt csak finoman meghintjük a kész süteményünket egy kevés porcukorral.

Az epres millefeuille receptjét olvasóink megtalálhatják a nemsoká megjelenő májusi lapszámunkban.