Cikkek

Már az ókori Kínában tudták, hogy a rebarbara fontos növény. Igaz, ők még nem a kellemesen fanyar, eperrel jól társítható alapanyagot látták a levélnyelekben, hanem a hatékony gyógyszert, amely számos kellemetlen problémájukat orvosolta.

Rebarbara történelem

Az Ázsiában őshonos rebarbaráról már az i.e. III. évezredben említést tesznek a kínaiak, a növényt az évszázadok, évezredek során számos módon felhasználták, többek között pestisjárványok idején. Az európaiak számára a görögök egyik leghíresebb orvosa és vélhetően az első gyógynövény könyv összeállítója, a Néró uralkodása idején élt Pedaniosz Dioszkoridész adott leírást a keletről érkező növényről, ő a gyomorbántalmak, főleg a székrekedés ellenszereként említi a Boszporusz mellől érkező rebarbarát.

Rebarbara előkészítése

Valóban, a savanykás levélnyéllel vigyázni kell, nagyobb mennyiségben történő fogyasztása megterheli az emésztést és a bélrendszert. De mértékkel fogyasztva nyugodtan élvezhetjük izgalmas ízét. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy milyen részei és hogyan ehetők. A rebarbara egyetlen fogyasztható része a levélnyél, azaz a föld felett található szár, amely a levélben végződik. A rebarbara levele mérgező, így ha a vásárolt zöldségen akad egy kis levél: feltétlen vágjuk le. A rebarbara fás, azaz ugyanúgy pucolást igényel, mint a fehér spárga. Annyi a nehezítés, hogy a növény szárában lévő színanyag erősen fog, így érdemes kesztyűben, kötényben és fehér falfelületektől távol pucolni. Legegyszerűbb, ha sima zöldséghámozóval tisztítjuk meg a szárat.

Rebarbara felhasználása

Bár a rebarbara magában igazán kalóriaszegény alapanyag, erőteljes savassága miatt kisebb-nagyobb mértékű édesítésre szorul bármilyen fogás, amibe belekomponáljuk. Ez az édesítés sokféleképp történhet, de az egyik leggyakrabban alkalmazott megoldás, hogy cukros szirupban főzzük meg a megpucolt, darabokra metélt zöldséget. Ha nem szeretnénk megfőzni, akkor javasolt a használat előtt legalább fél nappal a megpucolt rebarbarát cukorral alaposan meghinteni, majd így hűtőbe tenni.

A zöldség felhasználási körébe nem csak a sütemények, desszertek tartoznak, a rebarbarából nagyon finom krémleves készíthető. A levest tejszínnel, kókusztejjel vagy habart tejföllel is sűríthetjük, a tejtermékekkel és az alternatív tejek egy részével kellemesen elfedhető, kiegyensúlyozható a rebarbara savassága.

A rebarbara kompótnak is kitűnő, akár magában, akár más alapanyagokkal, gyümölcsökkel társítva. Fűszerezéséhez tökéletes a citrusok héja, egy kevés fahéj és néhány szem szegfűszeg.

A rebarbara akkor is jó választás, ha az epres desszertjeinket szeretnénk kicsit izgalmasabbá tenni. Szinte bármelyik epres süteménybe beletehetjük, annyi csupán a munka vele, hogy – az eperrel ellentétben – érdemes a már említett szirupban finoman előfőzni.

A rebarbara nagyon jó helyen van pitékben, a tejszínes, habos krémekben, készíthetünk vele panna cottát, adhatjuk bármilyen más pohárkrémhez, vagy kipróbálhatjuk, hogy milyen, ha a joghurtos vagy túrós, friss sajtos tortáinkhoz rebarbarás chutney-t, mártást kínálunk.