Receptfeltöltés
Francia mesék a baguette-ről
2019.04.09.
Francia mesék a baguette-ről
Szerző: Wessely Márta

A baguette hosszúkás formáját, roppanós héját számtalan filmben és gasztronómiai magazinban megcsodálhattuk már, sőt itthon is akad olyan pékség, akik vállaltan a francia alapokról indulva készítik el ezt a csodálatos kenyeret.

De nem feltétlen kell Párizsig utazni egy jó, roppanós baguettért, hiszen némi türelemmel, gyakorlattal és egy jó recepttel felvértezve, akár házilag is könnyedén előállítható ez a kenyér.

A baguette azonban nem csupán só, víz, liszt és élesztő, hanem egy igazi életérzést, egyediség, sikk, amelyet a franciák kellő mértékben le is szabályoztak mára. Ezeknek a szabályoknak köszönhetően a baguette súlya átlagosan húsz és huszonöt deka között mozog, átmérője öt és hat centi környékén tekinthető ideálisnak, és minimum fél méter kenyeret veszünk, ha kérünk egy baguette-t.

Baguette történelem

Joggal azt feltételezhetnénk, hogy már az ókor galljai is a baguette korábbi változatit falatozták, ám feltételezhetően a kenyér az ipari forradalom környékén született, a hosszúkás francia kenyérnek a XIX. század közepén adták a baguette nevet, és a technikai fejlődésnek köszönhetően álltak elő azok a feltételek, amelyek mellett a gőzben pikkpakk megsülhetett a belül laza bélzetű, mégis rugalmas, kívülről ropogós héjú baguette.

A baguette-t övező legendáknak se szeri, se száma. Egyes történetek szerint a nagy francia forradalom idején, pontosabban azt követően született ez a kenyér, miután 1793-ban - az új eszmék értelmében - törvénybe foglaltatott, hogy a gazdagok és szegények közti különbséget jól megmutató, más-más alapanyagból készített kenyerek helyett, szülessen meg az Egyenlőség kenyere, amely feltételezhetően a baguette lett volna.

Más elméletek szerint a bécsi, budai pékek megjelenése miatt született a baguette, mivel ők magukkal hozták a bécsi kenyeret, azaz a kiflit, és a vékonyra sodort meggörbített péksüteménytől már csak egy ugrás volt eljutni a vékonyra sodort és egyenesen hagyott kenyérig.

Ugyanilyen legendának számít, hogy az 1812-es oroszországi hadjárat alkalmával fejlesztették ki a francia pékek – Napóleon kérésére – a baguette-t, mivel ezt a hosszúkás és vékony kenyeret, akár a csizmaszárban, akár a zubbonyuk egyik különleges méretű – a mai baguette-k átmérőjével valóban közel megegyező - zsebben is könnyű volt szállítani.

Olyan legenda is akad, amely a párizsi metró építéséhez köti a baguette születését. A monda szerint a sötétben dolgozó munkások az épülő alagutakban, rossz fényviszonyok mellett étkeztek, ezért a munkavezető olyan kenyeret kért a péktől, amelyet nem kell felvágni, hogy a sötétben ne történjenek ilyen – kenyér – balesetek.

Ami szinte bizonyos, az az, hogy a baguette szó a XIX. század második felében jelent meg először írásban, onnantól kezdve a pékségekben és az éttermekben is csodájára jártak az olykor két méter hosszú vékony kenyereknek, de az általunk is ismert és szeretett baguette csak a XX. század első negyedében lett a francia pékségek állandó kínálatának a része.

Baguette a konyhában

A baguette a tökéletes választás, ha könnyű, mutatós előételt szeretnénk készíteni, remek betétje számos krémlevesnek, hosszában félbe vágva kitűnő szendvicsalap, de frissen legjobb csak törni belőle és önmagában, vagy szűz olívaolajjal, kevés vajjal, friss kecskesajttal vagy érett lágy sajttal fogyasztani.

Kommentet írok

Kommentelni csak bejelentkezve tudsz!

Belépés Regisztráció
Kommentek (0)

Még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első!