Cikkek

A magyaros ételek egyik klasszikusa nem egészen hetven éves múltat tudhat csak a magáénak. A pörköltet rejtő, paprikás szafttal meglocsolt, finoman lepirított és tejföllel lágyított meleg előétel igazi magyar találmány, amelynek vendéglőben történő fogyasztása sokáig nagy bátorságot igényelt a vendégektől.

Holott a Hortobágyi palacsinta karrierje igen szépen indult. A palacsintatészta és a palacsinta sütése, fogyasztása nagyjából már a XI. század óta jelen volt a magyar gasztronómiában, igaz alapvetően az édes térfélen játszott ez a tészta, leggyakrabban desszertként került terítékre.

Az eredettörténetében semmi eredeti nincs, feltételezések szerint debreceni Aranybika szállóban készítették először ezt az ételt, de egyes feltételezések szerint a nemzetközileg ismert magyar gasztronómiai sémákra ráerősítő, pörkölttel töltött tésztát kifejezetten az 1958-as brüsszeli Világkiállításra alkották, és ebben az esetben érthető, hogy a turisták által oly kedvelt Hortobágy lett az étel névadója.

A világkiállítást követően a Hortobágyi palacsinta a magyar éttermek, vendéglők világában is megjelent. A kezdeti minőségi alapanyagokat (lásd borjúpörköltet) tartalmazó étel hamar a szocialista gasztronómia lejtőjén találta magát, és egy idő utána a barna szósz és a brassói sorsára jutott, azaz gyakorlottabb, emésztőrendszeri problémákat kerülő vendégek nem igen rendeltek belőle.

A háztartásokban viszont megmaradt. A háziasszonyok szívesen pepecseltek vele. Igaz, itt is alakult a recept, a borjú ára és beszerezhetetlensége okán kiszorult a receptből, és helyét az olcsó és gyorsan elkészülő csirke vette át.

A Hortobágyi palacsinta jól variálható étel, hiszen a beltartalmát nem csak a húsok mibenléte határozza meg, hanem a fűszerezés, az, hogy mennyire sűrű, tartalmas pörköltet készítenek hozzá. A hús ebben az esetben lehet darált, lehet apróra vágott, sőt a palacsintához különféle zöldséges töltelékeket is készíthetnek.

A már betöltött tészta szafttal történő leöntés, a jénaiban vagy más tepsiben való összesütése szintén nincs kőbe vésve, a Hortobágyi palacsinta akár bundázva, rántva is terítékre kerülhet, friss tejföl kíséretében. Ha viszont a hagyományos irányt szeretnénk követni, akkor érdemes valóban jó minőségű pörköltet készíteni, jó minőségű marhahús, sertéshús vagy csirkecomb felhasználásával, és a szaftot nem túlságosan behúzni, bestaubolni liszttel, valamint - Gundel után szabadon - a kikevert tejfölt kevés tejszínnel lazítva a tésztára önteni.

Ha a csőben sütésre koncentrálunk, akkor készülhet a tésztához egy jó minőségű, tojássárgájával gazdagított besamel is, és a lerakott, szafttal meglocsolt palacsintákat ezzel a réteggel zárva tehetjük a sütőbe.