Cikkek

A kívül ropogós, belül omlós sült krumplinak nem lehet ellenállni. Erre már egy ideje a svédek is rájöttek és megalkották az azóta az egész világon elterjedt sült krumplijukat, a Hasselback krumplit.

Hasselback história

A Hasselback krumpli - mint minden valamirevaló fogás - rendelkezik eredettörténettel. A legenda szerint a beirdalt, fűszerezett és sajttal, szalonnával töltött krumpli receptje egészen a XVII. századig nyúlik vissza, amikor is a svédországi, Stockholmhoz tartozó Djurgården szigeten, a Hasselbacken szálloda éttermében gondoltak egy merészet, és az Újvilágból érkezett zöldséget ilyen módon tálalták.

A történet akár igaz is lehetne, de nem az. Az európai lakosság ugyanis csak jóval később fogadta el a krumplit, mint élelmiszert. Az Amerikából hazahurcolt növények közül a paradicsom és a krumpli volt az, amely több áldozatot szedett, mint ahány embert jóllakatott , mivel nem tudták, hogy hogyan kell felhasználni. Egy idő után a parasztok felhagytak a kísérletezéssel és inkább dísznövényként tekintettek a krumplira.

Ezt az állapotot elégelte meg a botanikusként is tevékenykedő Antoine-Augustin Parmentier, XVI. Lajos gyógyszerésze, aki nem csak, hogy élharcosa lett a krumplifogyasztás fellendítésére indított törekvéseknek, de ennek jegyében több krumplis receptet is alkotott. A munkába még a francia királyi családot szintén bevonta, Marie Antoinette több eseményen is krumplivirággal dekorált parókában jelent meg.

Az 1770-es években működő Parmentier és az XVIII. század legvégén bekövetkező éhínség után már lelkes krumplievőkké vált franciák ismeretében egyértelmű, hogy a Hasselback krumpli történetét egy másik században kell keresnünk. Konkrétan a XX. században.

A helyszín változatlan, a legendából ismert svéd szálloda és étterem, a Hasselbacken, csak a dátum más, nagyjából az 1950-es évek. Ekkor tűnt fel ugyanis a menüjükön az újszerű, irdalt, fűszerezett és gyakorta ezzel-azzal meg is töltött burgonya, amelynek ebben a században már szülőatyjai is lettek, mivel többen pályáztak a feltalálói címre.

Bárki alkotta meg ezt az ételt, megtalálta az ideális módját a krumpli elkészítésének. Az egyszerűségében tökéletes módszer, a fel nem szeletelt, de igen mélyen beirdalt krumplival nem csak a ropogós és krémes végeredményt teremti meg számunkra, hanem számtalan variációs lehetőséget is kínál, amelyeket kár kihagyni.

Hasselback variációk

A mélyen beirdalt krumplit legegyszerűbb fűszervajakkal vagy jóféle zsírral ízesítve elkészíteni. A fűszervajhoz adhatunk különféle zöld fűszereket, kerülhet bele szerecsendió, fehér bors, csipetnyi cayenne bors, lehet chilis vagy épp citrusokkal, lime héjjal gazdagított nagy szemű sóval elkevert vaj. A zsiradékoknál nagyon jó választás a pecsenyezsír, a húsos szalonna zsírja, egy kis pörccel gazdagítva, de olívaolajjal is készíthetjük. Az olívaolajba szintén kerülhetnek különféle fűszerek, illetve egy-két gerezd zúzott fokhagyma.

A Hasselback burgonyához jól illenek a svájci sajtok, a félkemény, fondue-höz, raclette-hez használt zsírosabb sajtok, jobb minőségű trappistával, füstölt parenyicával szintén készíthetjük, illetve parmezánforgácsot is hinthetünk a legyezőként szétterülő burgonyaszirmok közé.

Ezen kívül vékony sonkaszeletekkel, camembert sajtból szelt csíkokkal úgyszintén feltölthetjük a közöket, a lényeg, hogy annyira töltsük csak meg a krumplit, hogy az ne veszítse el a formáját és legyen ideje a forró sütőben rendesen átsülni. Ennek érdekében a krumplit először lefedve pároljuk, majd fólia nélkül, sajttal megszórva süssük ropogósra.

A kisült krumpli ideális köret, de főfogásként is tálalható. Ebben az esetben javasolt mellé valamilyen mártást, dipet készíteni.