Augusztusban már szinte minden a paradicsomról szól, az érett pirosló szemekből nem csak a salátáinkba, lecsóinkba jut, hanem már főnek a spagettiszószok, a különféle paradicsomlevek, készülnek a téli, ínségesebb időszakon átsegítő paradicsomos alapok.
Paradicsomok a történelemben
A paradicsom története egészen az aztékokig nyúlik vissza, ekkortájt jelent meg Közép-Amerikában ez a gyümölcs, amelyet az európai kontinens lakóival a XVI. század elején Amerikába érkező konkvisztádorok ismertettek meg. Az afrodiziákumként is számon tartott növényt Cortez hozta magával, ám a paradicsom – az ajzószerként való ismertsége ellenére – nem futott be azonnali, látványos karriert.
Ennek oka a kor gasztronómiai tárgyi kultúrájában keresendő, ugyanis a gazdagabb háztartások ón edényeiből a paradicsom savai mérgeket oldottak ki, amelyet néhány hirtelen haláleset követett. Ezeknél az elkövetőt minden esetben a paradicsommal azonosították, fogyasztását – érthető okokból – megtagadták. A szegényebb, fa evőeszközökkel, fa tálakból étkező népek azonban megismerték és megszerették ezt az egyébként ártalmatlan alapanyagot, és a paradicsom szépen lassan - évszázadok alatt - megszerezte az őt megillető helyet az európai gasztronómiában is.
Paradicsom a konyhában
Az európai gasztronómiában számos felhasználási módját találni a paradicsomnak. Ehhez a sokszínűséghez nem csak a konyhák eltérő jellege járul hozzá, hanem a paradicsomok biodiverzitása is, hiszen a számtalan formában előforduló zöldség - azaz gyümölcs, vagy mégis inkább zöldség – maga is más-más felhasználási módot igényelt, attól függően, hogy koktélparadicsomról, lucullus paradicsomról vagy épp tehénszív paradicsomról beszélünk.
A paradicsomokat felhasználhatjuk különféle vegyes salátákba, jó alapját képezik a görögsalátaként ismert horiatiki salátának, de ott a helyük az olaszok caprese salátájában, ahol bivalymozzarellával rétegezve, friss bazsalikom kíséretében, olívaolajjal leöntve kerülnek terítékre.
A paradicsomból sokféle leves is készíthető, a hideg gazpacho mellett a klasszikus paradicsomlevest szintén érdemes megemlíteni, illetve számos zöldségleves alapját is ez a paradicsomos lé határozza meg.
A paradicsom a magyar gasztronómiában a főzelékek, egytálételek frontján ugyancsak megjelenik, a paradicsomos káposzta, vagy a paradicsomos krumpli igazi menzai klasszikusnak számít. A friss paradicsom fontos összetevője a lecsónak, amely a nyár szezonális ételeinek egyik alappillére, a paradicsomszósszal készülő töltött paprikával egyetemben.
A paradicsomot érdemes eltenni is. A friss, érett, hibátlan, lédús paradicsomokból főzhetünk lekvárt, készíthetünk házi ketchupot, klasszikus ivólevet, tehetünk el tésztákhoz, pizzákhoz felhasználható, fűszerezett mártásokat, illetve készíthetünk különféle passatakat, azaz passzírozott, ízesítetlen alaplevet, amelyet kitűnően alkalmazhatunk a fent felsorolt ételekhez, levesekhez, főzelékekhez. A paradicsomot azonban nem csak folyékony formában tárolhatjuk, az igazán érett szemeket aszalhatjuk, amit olívaolajban eltéve tartósíthatunk.
Még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első!