Receptfeltöltés
Petrezselyemgyökér, a megkerülhetetlen
2019.01.28.
Petrezselyemgyökér, a megkerülhetetlen
Szerző: Wessely Márta

A magyar gasztronómia kedvelt alapanyaga, amely nélkül elképzelhetetlen számos fogásunk. Mit is kezdenénk fehérrépa nélkül? Hogyan készítenénk ízletes leveseket, mivé lenne a gulyáslevesünk, a vadasunk, ha nem lenne petrezselyemgyökér? Ez a gyökérzöldség megkerülhetetlen ugyan, de ennek ellenére szinte mindig másodhegedűs, önálló fogásként nem tekintünk rá.

Levelét vagy gyökerét?

Nem meglepő módon a petrezselyem története során az esetek túlnyomó részében a levélzete volt az, amelyet fogyasztottak. Az első petrezselymek nagy valószínűséggel még időszámításunk előtt, Szardínián varázsolták el az ott élőket, akiktől viszonylag hamar elterjedt az egész Mediterráneumban.

Az ókori görögök elég szélsőséges érzelmekkel viseltettek a fehérrépa zöldje iránt, egyfelől vonzotta őket, erős afrodiziákumnak tartották és felismerték a növényben rejlő gyógyító erőt, másfelől viszont a halállal szintén összekötötték.

A rómaiak már nem tartottak ennyire a petrezselyemlevéltől, feltehetőleg a gyógyszerként történő alkalmazás során ráeszméltek a petrezselyemlevél gazdag, aromás ízére, és innentől kezdve számos ételük ízesítőjeként alkalmazták azt.

A halál azonban társa maradt a növénynek, az ókori görög félelmek még a ködös Albionba is követték a mit sem sejtő petrezselyemgyökeret, amelyet gyógyításra előszeretettel használtak, de ennek ellenére erőst tartottak tőle.

Egészen a XVIII. századik a petrezselyem története csak és kizárólag a leveleiről szól, a gyökereket szinte sehol nem említik, felhasználására nem találni bizonyítékokat. A XVIII. század közepén azonban a botanikus angol Philip Miller már a gyökérzetet is külön megemlíti, igaz ebben annak is szerepe van, hogy a korábban elhanyagolható méretű és éppen ezért nehezen felhasználható gyökérzetet eddigre – a holland nemesítéseknek hála – már valóban említésre méltóra hizlalták.

Fehérrépa a konyhánkban

A fehérrépa ennek a nemesítési folyamatnak köszönhetően valóban tisztességes gyökérzöldséggé vált, amelynek felhasználása ma már szerves részét képezni a magyar gasztronómiának. Nem csak zöld lombja megkerülhetetlen, hanem maga a gyökérzet is, amely számos levesünkben fontos, mondhatni kihagyhatatlan összetevő.

A fehérrépa azonban nem csak ebben a formában kerülhet tányérra. Javasolt elkészíteni önálló köretként, zöld fűszerekkel párolva, vagy püréként szervírozni. Ezen kívül sütőben vagy kevés olajban kisütve szintén kínálható, aszalógépben vagy sütőben chipsnek szárítható. Az így kapott szárított fehérrépa kitűnő levesbetét, amelyet érdemes a különféle krémleveseinkhez kipróbálni, többek között sütőtökös krémleveshez vagy pasztinákból készített leveshez.

Fehérrépa az egészséges

Nem véletlen, hogy az ókorban főleg gyógynövényként hasznosították, a fehérrépa gyökere és levele is hatással van a vesére, a gyökér fogyasztása jótékonyan hat az emésztésre, csökkenti a felfújódást, javítja az étvágyat. Ezen kívül C- és K-vitamin található benne, valamit jód, réz, vas, folsav, kálium és kalcium is.

Kommentet írok

Kommentelni csak bejelentkezve tudsz!

Belépés Regisztráció
Kommentek (0)

Még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első!